Szösszenetek

Van úgy, hogy az ember ír egy történetet, és a történet életre kel. Meglesz a maga akarata, életre kel, önérzetet talál, és a világért sem akar úgy kanyarodni, ahogy az író szeretné. A Véletlen szerencsével rengeteg összetűzésünk volt. Gyakran összekülönböztünk, mégis a szívemhez nőtt. És ha valami a szívemhez nő, akkor azt nehezemre esik elengedni.
A Véletlen szerencse különös helyen állt mindig is a szívemben. Nem szeretem jobban, mint bármelyik másik történetemet, csak másképp. Ez ugyanis az első olyan befejezett történetem, amivel elégedett vagyok. Persze, tudom, hogy gigantikus zsákutcák vannak benne, és helyenként borzasztó a helyesírásom, és olyan barokk körmondatokba futhat bele az ember, ha nem vigyáz, amitől a füle kettéáll. De mindettől függetlenül büszke vagyok arra, hogy ez megszületett, és néha eszembe jut, hogy talán Regi története híres szereplők nélkül is megállná a helyét a világban. De nem fogok belenyúlni, mert a Véletlen szerencse így lett az, ami lett – focistástól, pilótástól, magyar válogatottastól, AC Milanostól.

Ez a menüpont azokat a novellákat, szösszeneteket tartalmazza, amik a Véletlen szerencséhez köthetők, de szorosan nem fűződnek a cselekményhez, csak amolyan kiegészítő jellegűek. Minőségbeli eltérés lehet közöttük, mert nem a megírás sorrendje szerint, hanem kronológiába rendezve olvashatók.
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)