4. fejezet

Szőkék bosszúja

Másnap a szabadedzést és az időmérőt is a Red Bull bokszából néztem, közben egy füzetbe jegyzeteltem a szabadedzés részeredményeit, és az aznapi harmadik kávém kortyolgattam.

– Nem lesz egy kicsit sok? – bökött Lily a papírpohárban levő kávém felé.

– Nem – morogtam az orrom alatt. Tony tegnap átküldött egy anyagot a magyar válogatott játékosok erőnlétével, felkészülési időszakával, lejátszott meccseivel és esetleges sérüléseivel, mondván rakjak össze egy cikket a következő meccsen lehetséges összeállításról. Rettentően örültem neki.

– Te tudod… Amúgy hogy sikerült a vacsora Vettellel? – kérdezte vigyorogva.

– Seb tök rendes volt… – kezdtem volna, de sokat tudó vigyorral közbeszólt.

– Aha, tehát kevesebb, mint egy napja ismered, de már eltűnt a srác nevének utolsó hat betűje. Holnap mi lesz? Jön a Kicsim meg a Szívem? – Mindössze az gátolt meg abban, hogy a pohárban levő forró kávét Lilyre öntsem, hogy tudtam, ha nem iszom meg, akkor a laptopomon fekve fogom végigaludni a napot. Tony meg ki lesz akadva, hogy miért nem küldtem el neki azt az istenverte cikket.

– Jegyezd le, Senna odacsapta a McLarent a hetes kanyarban, Jaime meg közben megfutotta a hétvége legjobbját 1:30.957-tel. – érdeklődve néztem fel Lilyre.

– Nem azért vagyok itt, mert cukik a pilóták, hanem mert szeretem ezt a sportot. – Felvont szemöldökkel néztem rá, mire elvigyorodott. – Jó, belátom, a pilóták is cukik. – Felnevettem, majd lefirkantottam, amit mondott.

– Kobayasi bejött a boxban. Intermediate-et raknak fel neki. A Saubernél lehet, hogy tudnak valamit – szólalt meg újból, mire rápillantottam.

– Te, van neked most valami dolgod?

– Nincs, mivel mindenki kint van a boxban, vagy tekereg valamerre – vont vállat.

– És nem szeretnél nekem jegyzetelni? – pislogtam rá nagyokat.

– Mit kapok cserébe?

– Nem öntelek le kávéval a Kicsim meg a Szívem miatt…

– Áll az alku – vigyorgott, majd kikapta a kezemből a füzetet meg a tollat, és minden fontos dolgot lefirkantott a jegyzettömbbe. Én meg visszatemetkeztem a magyar fociba, amely még mindig Egervári Sándor szövetségi kapitány irányítása alatt állt, és akárcsak az EB-n úgy a VB-n is részt vettünk – utóbbin egészen a negyeddöntőkig meneteltünk. Tehát, mit csinálnék, ha én lennék a szövetségi kapitány… Először is, úgy vágnám ki Megyerit a csapatból, hogy a lába nem érné a földet… De mivel ez nem lehetséges…

Jól elszöszöltem vele, csak arra figyeltem fel, hogy Lily igen erőteljesen felszisszen, gondolom a látott kép nem tetszett neki. Felemeltem a fejem, és várakozón ránéztem. Már épp megszólaltam, de a kezét felemelve csendre intett. Koncentrált. A TV képernyő felé fordítottam a fejem. Egy Mercedes, egy Lotus, egy HRT meg egy Virgin volt elég rendesen összecsúszva.

– Leesett az eső, silckkel volt kint mindegyik, Ricciardo megpörgött, d’Ambrosio jött mögötte közvetlenül, elfékezte magát, és blokkoltak a kerekei. Egy az egyben belecsúszott a Virginbe. Jött Chandhok, ő csak kiment a kavicságyra, mert előtte volt talán a HRT első szárnya. Bueminek meg nem volt jó a rádiója, csak azt látta, hogy sárgáznak, és beszállt ő is a buliba – kaptam a választ a ki nem mondott kérdésemre.

– Valakinek komoly baja? – kérdeztem.

– Mindenki lábon szállt ki… – vonta meg a vállát, jelezvén, hogy többet ő se tud

– Basszus, akkor nem lesz meg a nagyszenzáció – vigyorodtam el, Lily pedig fejingatva felnevetett.

Mire sikerült letakarítani a pályát, addigra vége is lett a szabadedzésnek, aminek sejtésem szerint egyik csapat sem örült. Erről mi sem tanúskodott jobban, mint a home-ba berontó három Red Bullos szerelő. Puffogva vágták le magukat a kettővel mellettem levő bárszékekre. Lily odacsúsztatta nekem a füzetet, majd egy szemforgatás kíséretében odament kiszolgálni a srácokat. Halkan felkuncogtam, mikor elolvastam a lap legaljára firkantott két szót „Save me”.

Az időmérő vége senki számára nem hozott meglepetést. Alguersuari nyerte az edzést, mellőle indulhat majd Kimi, a második sorból pedig Vettel és Alonso kezdheti a futamot. Sebastiant egész nap csak rohanni láttam. Szabadedzésről interjúra, interjúról megbeszélésre, megbeszélésről időmérőre, időmérőről interjúra. Bastian mindössze kétszer odaköszönt és valahányszor látott dobott egy vigyort. Jól elbeszélgettem viszont Lilyvel, aki a lelkemre kötötte, hogy a magyar futamon is benézek hozzá, különben unalmasan telnének a napjai. Még azt is képes volt megígérni, hogy jegyzetel nekem, csak menjek ki hozzá. Hát most őszintén, lehet egy ilyen ajánlatra nemet mondani?

Mielőtt visszaindultam volna a hotelba Lily mondta, hogy mindenképp menjek el a másnap esti buliba, mert függetlenül attól, hogy a Red Bull nyer, avagy sem, fantasztikusak szoktak lenni. Na meg nem utolsó sorban látnom kell, hogy milyen Jaime és Bastian részegen. Az utóbbi volt a meggyőzőbb érv, amiért rábólintottam.

Visszaérve a hotelba a WIFI isteni segítségével sikeresen elküldtem az időmérő, a szabadedzés meg a válogatott cikkét. Tíz perc múlva jött az e-mail a főnökömről, hogy most azonnal írjam át, és moderáljam magam kicsit különben hétfőn nem szükséges bemennem dolgozni. Sejtésem szerint megint balhé volt otthon, és kirakta a barátnője. Ennek rettentően örültem, mert Tony ilyenkor kettesével rugdosta ki az embereket. Mondjuk, akik régebb óta dolgoznak neki, azok egy egyszerű mozdulattal rávágták a telefont, hogy majd ha lenyugtatja magát, beszélnek.

Pedig egyébként én tényleg csak a legszerencsésebb kezdőcsapatot írtam fel – jó, meg beleírtam, hogy ahhoz, hogy rangos világeseményen eredményt érjünk el, ki kéne rakni az alibi játékosokat a csapatból. Sóhajtva kezdte hozzá ahhoz, hogy jó kislány módjára, mindenkit egekig magasztalva újraírjam a cikket. Akik rendszeres olvasóim, úgyis tudják, hogy mit gondolok ironikusan, anélkül is, hogy bárkire egy rossz szót szólnék.

*

Korán mentem el lefeküdni, mert ki akartam magam rendesen aludni. Mintha előre tudtam volna, hogy hosszú napom lesz… Vasárnap reggel kilenckor ébredtem és egy gyors fürdést követően sminkeltem, öltöztem, és kimentem a pályára. Szokás szerint a Red Bull bokszába mentem be Lilyt boldogítani. Egész jól eldumcsiztunk, megtudtam, hogy van egy bátyja, aki itt dolgozik szerelőként, meg hogy annak idején ő maga is táncolt – versenytáncot, akárcsak én. És velem együtt ő is tud számtalan szép eredményt felmutatni.

– Akkor miért hagytad abba? – néztem rá kérdőn.

– Sérülés – húzta el a száját.

– Akkor egy cipőben evezünk, vagy hogy szokás ezt mondani – mosolyogtam rá.

A futam kezdete előtt nem sokkal átviharzott a home-on egy Britta, és fújtatva ült le mellém.

– Valami tömény van? – nézett esdekelve Lilyre.

– Nem Bri, még mindig nincs – nevetett fel a kérdezett lány. – Mit csinált Sebastian?

– Kivételesen nem ő a hunyó, hanem a másik idióta szőke.

– Tommi? – kérdezte meglepődve Lily. – Az a srác tud bárkinek is ártani?

– Csökönyös, önfejű finn. Kitalálta, hogy Seb nem tud PR-rendezvényekre menni hétfőn és kedden, mert pihenni és edzeni fog. És hogy ő ebből nem enged. Ahogy ismerem, képes és kicsempészi Sebet az országból – morgott a szőke sajtós, mire mindketten felnevettünk Lilyvel.

– Szia Britta – jött oda vigyorogva Seb, és sajtósát átkarolva leült mellé.

– Nem érdekel, mit mond az idióta haverod, akkor is elmész hétfőn is meg kedden is arra a hülye estélyre! – szólt rá a sajtós, mire Sebastiannak arcára fagyott a mosoly.

– De… pihennem kell – vágta ki magát.

– Elhiszed, mennyire nem érdekel? Két napja kávén élek, és ha a futamhétvége alatt összesen aludtam négy órát, boldog vagyok. Szóval holnap fogod azt a formás segged és elrángatod magad arra az istenverte rendezvényre, vagy én rugdoslak el odáig. Tűsarkúban. Ja, és ha Tomminak nem tetszik, mond meg neki, hogy ha szükséges, veled együtt őt is szívesen elrugdosom odáig. – Britta mintha egy leheletnyit nyugodtabbnak tűnt volna. Sebastian egy megszeppent kisfiú arcával nézett a sajtósára, és buzgón bólogatott. – Na, most pedig tünés, mert ha lekésed a rajtot, akkor az a „szent ember” a végén még kitalálja, hogy az is az én hibám volt… – ingatta Britta a fejét, Seb pedig bohókásan szalutálva nekiindult. Visszafordulva még ránk vigyorgott, majd robogott tovább.

– Ehhez van esze, de ha leültetném és elé raknék egy gondolkodtató feladatot, az életbe rá nem jönne a szőke fejével. Még Tommival kiegészülve se…

– Mit vártál? Ő is szőke – vigyorgott Lily a narancslevébe kortyolva. Britta hamar elköszönt, mondván neki illik ott ülni hátul a bokszban, de mostanra azért a fejesek kiültek a pulpitusra, Tommi meg ment velük, úgyhogy nem kell attól tartania, hogy lekapja a fejét.

A rajtnál Jaime jól jött el és meg is tartotta az első helyét Bastian viszont kicsit beragadt, így Alonsón kívül az egyik McLaren is elment mellette, ha jól láttam talán Button.

A második kerékcsere után Már Seb vezetett, Jaimének pedig elrontották a szerelői, így visszaesett negyediknek. A futam vége előtt két körrel Alonso megelőzte Bastiant, így a befutó Fernando, Sebastian, Kimi és Jaime lett.

Alig értek a levezetőkör végére, már csörgött is a mobilom. Erős késztetést éreztem arra, hogy kinyomjam, de amikor megláttam a kijelzőn Tony nevét elvetettem ezt az ötletet, mondván nem vagyok a magam ellensége, szükségem van a munkámra.

– Nyolcra a Puskás Ferenc Stadionban kell lenned – hallottam meg a főnököm hangját, mely olyan, mint a méz. Egy csepp is elég belőle.

– Jó vicc, de elmúlt már április egy.

– Nem vicc. Két óra múlva megy a géped Frankfurtból. Ha lekésed, ki vagy rúgva. Mész tudósítani a meccsre. Sok sikert, kislány! – Összeszorítottam a számat, nehogy kicsússzon néhány a fejemben keringő gondolatok közül, mert annak csúnya vége lett volna. Kinyomtam a mobilom, és magamban puffogtam tovább. Két órával, szépen mondva is a seggem kitörölhetem, mert arra elég, hogy innen a reptérre beérjek. Vagy arra se.

– Baj van? – kérdezte egyből Lily.

– A főnököm hívott, hogy most rögtön Pestre kell mennem, úgyhogy az esti buliba nem tudok elmenni. Viszont itt a szállodai szobakulcsom, légyszí hozd el a cuccom, majd otthon valamikor beugrom érte. A hétvége felét úgyis kinn töltöm majd a Ringen. Mondd meg Sebnek, hogy gratulálok a második helyéhez – vigyorogtam Lilyre, leraktam elé a kis plasztikkártyát, amivel a hotelszobám ajtaját ki lehet nyitni, meg a számom is otthagytam. Annak reményében száguldottam ki a home-ból, hogy találok egy taxit ami lehetőleg másfél óra alatt kivisz a frankfurti repülőtérre.

Az egyetlen szerencsém az volt, hogy csak kézipoggyászom volt, úgyhogy annyit nem kellett tökölnöm. Huszonhárom perccel a gép felszállása előtt értem a reptérre. Kifizettem a fuvart, és mint egy eszelős rohantam a terminálba. Átvettem a jegyem és az utolsó felszólításnál felszálltam a gépre.

Mikor félnyolc előtt nem sokkal landolt a gépem Ferihegyen, tudtam, hogy minimum lehetetlen, hogy én pontosan kiérjek a Stadionhoz. A taxiban ülve percenként figyeltem az órámat, ami sejtésem szerint halálra idegesítette a sofőrt. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor hét óra ötvennyolc perckor kiszálltam a taxiból és a Tony által reptérre küldött sajtós belépővel a számunkra fenntartott hely felé igyekeztem. A csapatok már a pályán voltak, a portugálok himnuszát játszották. Hatalmasat sóhajtottam. Nem késtem el.