11. fejezet

Adj neki egy esélyt!

– Ha nem szeretnél, akkor nem kell – kezdte Rudi, miután a Symbol előtt kiszálltunk a kocsijából. Csak megráztam a fejem, jelezvén, hogy minden oké. Bólintott, majd óvatosan magához ölelt. – Ha rosszul érzed magad, szólsz, és megyünk, jó? – motyogta a hajamba. Gergőnek nem volt olyan porcikája, amiért ne lettem volna odáig, de mégis tudtam, hogy ez a dolog köztünk az „érzelmekkel” nem működne. És ezt piszkosul sajnáltam.

Kézen fogott, és bevezetett a budapesti elithelynek számító Symbolba. Nem sokat jártam ilyen helyekre, csak ha muszáj volt. Ami azt illeti, már kinőttem azt a kort. Amíg Velencén laktam a szüleimmel, az unokatesóimmal rengeteget jártunk el bulizni – szinte minden hétvégén. De amikor felkerültem Pestre, az egyetemre, muszáj volt a tanulásra és a munkára koncentrálnom így ezek a bulizások elmaradoztak – bár igazság szerint nagyon nem is hiányoztak.

Ahogy haladtunk befelé többen autogramot kértek a kordon mögül Ruditól, és mindig újra és újra meglepett, hogy függetlenül attól, hogy nem itthon focizik, mennyien istenítik őt Magyarországon. És ilyenkor valami a szívem tájékán bizsergett, és büszkeséggel töltött el.

Alig értünk be a szórakozóhelyre, Lily máris a nyakamban lógott.

– Hello! – vigyorogtam a szőke lányra. – Mennyit ittatok már?

– Nélküled nem akartam elkezdeni. De Sebastiannak már most képzavarai vannak a világról – vigyorgott most már Lily is, mire Rudival mindketten felnevettünk. A lány az asztalukhoz vezetett, ahol ott ült már a két spanyol, Sebastian, Tommi, Britta, Celia, Kimi és Jenson.

– Na, fiatalság, ha valaki nem ismerné őket, akkor a szőke hölgy itt mellettem Regina Pintér a barna srác mellette pedig Gergely Rudolf. Ők képviselik ma a hazai vonalat – mutatott be minket Lily, a végén belekuncogva, mire megböktem az oldalát.

– Helló, Jenson Button – állt fel a brit a bemutatkozáshoz, majd Rudival kezet fogtak, és ahelyett, hogy nekem is megrázta volna a felé nyújtott jobbomat, finom csókot lehelt rá. Angol jó modor…

Sebastian állapotát illetően Lilynek kellett igazat adnom, mert a srác tényleg elég kész volt már. A havi fizetésemet rátettem volna, hogy Kimi rendes, jó barát módjára megitatta valami jó kis házi pálinkával. A jelenet a szemem előtt láttam, ahogy a finn tukmálja Basiba a piát, míg ő maga egy kortyot se iszik, csak röhög a németen. Ennek gondolatára elvigyorodtam, majd Kiminek is bemutatkoztam személyesen is – hátha Lily kiselőadásánál nem hallotta tisztán a nevemet.

Sebastian olyan szinten ontotta magából a hülyeségeket, hogy azt csak egy bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után lehetett elviselni. És akkor mást még nem is mondtam. Kismillió egyszer próbált meg elrángatni táncolni, de valamilyen mondvacsinált indokkal mindig visszautasítottam – ez legtöbbször az volt, hogy Kimi társaságában nem hagyom egyedül a piám. Ugyanakkor, amikor Jaime állt oda elém szikrázóan kék szemekkel, és azzal a kéréssel, hogy menjünk táncolni, képtelen voltam nemet mondani. Úgyhogy kezem az övébe csúsztattam, ő pedig a parkettre vezetett. A szívem őrült módjára kalapált, és a gyomrom szaltókat hányt. Épp egy pergősebb, spanyolos számra váltott a DJ, a spanyol pedig kérdőn nézett rám, mire én halvány mosollyal az arcomon bólintottam. A zene ütemére kezdtünk táncolni, és a spanyolos ritmus hatására a csípőm egyből mozgásba lendült. Időnként olyan közel voltunk egymáshoz, hogy egy papírdarab sem fért volna el köztünk, máskor eltávolodtunk és külön táncoltunk. Évek óta nem táncoltam ilyen beleéléssel, mint akkor. És ami azt illeti, rettentően hiányzott.

A szám végeztével olyan közel voltunk egymáshoz, hogy csak egy apró mozdulatra lett volna szükség ahhoz, hogy a szánk összeérjem. Ő is szaporán vette a levegőt, és a szeme nyitott könyv volt. Mégsem tudtam belőle semmit kiolvasni, mert magával ragadott a kéksége. Újabb szám kezdődött, de mi nem mozdultunk, csak néztünk egymás szemébe. A másodperc tört részéig azt hittem, Jaime meg fog csókolni, de ezt a lehetőséget menten elfelejtettem, amikor Bastian odajött, és lekért. Válogatott magyar szitkok hagyták el a számat, és a pokol legmélyebb bugyraiban kívántam legközelebb viszontlátni a németet. Vagy lehetőleg még ott sem… Erőltetett mosollyal az arcomon fordultam Sebastian felé, szikrázó szemekkel – bár erős gyanúm volt rá, hogy Seb ebből semmit nem érzékelt, hála a Kimitől kapott rengeteg házinak.

– Megölöm, azt az idióta finnt – morogtam magyarul az orrom alá, majd kínkeservesen otthagytam Jaimét és elmentem Basival táncolni. Három szám után jutottak el Rudihoz a segélykérő tekinteteim, és lekért a némettől, majd vigyorogva az erkélyre vezetett

– Hálám örökké… – mosolyogtam rá.

– Attól mentsen meg az Úristen… – emelte színpadiasan az égre a tekintetét, mire csak vállon bokszoltam. – De mesélj, mi van a spanyollal? – szólt hozzám magyarul. Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam, és már épp válaszoltam volna, hogy ugyan miről beszél, de folytatta. – Ugyan már, nem vagyok hülye – vont vállat.

– Akkor azt is láttad, hogy nem történt semmi. Egyébként sem működne. Ő állandóan utazik, én meg ide vagyok kötve a munkám miatt. – Megrántottam a vállam, mint akit hidegen hagy az egész, de Rudi is ugyanúgy tudta, ahogy én, hogy ezt csak úgy mondom, és valójában nagyon is érdekel.

– Komolyan mondom, nem értelek Regi. Honnan tudod, ha meg sem próbálod? Miért félsz belekezdeni bármi újba? – nézett mélyen a szemembe, és bár nem emelte meg a hangját tudtam, hogy bosszantja a dolog.

– Mert ami új, az ismeretlen. És ami ismeretlen, attól sérülhetek – szinte súgtam a szavakat, ő mégis meghallotta, és a fejét fogva sétált a korláthoz, és nézett a budai tájra.

– A saját boldogságot útjába állsz. De ki vagyok én, hogy megakadályozzalak ebben? – hangja csöpögött az iróniától. Nem fordult felém, az éjszakába beszélt.

– Bizton állíthatom, hogy a legfontosabb ember az életemben. – odamentem mögé és hátulról szorosan átöleltem. – A legjobb barátom vagy. És ez soha nem fog változni. Ha kell, bármire megesküszöm – motyogtam hátulról a vállába, mire végre megfordult, és arcom a két kezébe fogva kényszerített, hogy a mogyoróbarna szemekbe nézzek.

– Nem kell megesküdnöd. Tudom. Csak nem értelek. – Leengedte a kezeit. – Persze, tudom, hogy miért félsz ennyire, de ha nem kockáztatsz, soha nem nyerhetsz. Soha nem lehetsz boldog. És soha nem léphetsz túl a múltban ért sérelmeken. Tudom, hogy a bizalom nagy kincs – a tiéd pedig kiváltképp. De ugyanakkor azt is tudom, hogy Jaime kiérdemelné. Nem azt mondom, hogy most rögtön. De ismerd meg, és az alapján dönts. Ne lökd el magadtól a boldogság lehetőségét. Mellesleg meg a vak is látta a köztetek repkedő szikrákat.

– Ugyan már. Honnan veszed ezt az egész badarságot? – néztem rá felvont szemöldökkel.

– Látom. Meg mellesleg kérdezősködött, hogy együtt vagyunk-e. Mondtam, hogy nem, mert pocsék vagy az ágyban – vigyorodott el Rudi.

– Köcsög – bokszoltam vállon.

– Viccet félretéve, mondtam neki, hogy nem, és jelenleg nincs senkid, de ha nem vigyáz, Sebastian rád mozdul. Szóval… – nagyot sóhajtottam, mert tudtam, hogy akar valamit.

– Mit szeretnél, mit tegyek? – néztem fel a barna szemekbe ismét.

– Csak hogy adj neki egy esélyt. Semmi többet. Csak egyetlen egyet. – Úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy kapcsolati tanácsokat osztogat nekem.

– Rendben. – Aprót bólintottam, majd a mellkasára húzva a fejem megölelt. Beszívtam az illatát, és hallgattam a szívdobogását. – De csak ha hajlandó elfogadni téged az életemben, és nem játssza a féltékeny faszt.

– Ezt már vele dumáld majd le – nevetett fel Gergő.

– Jó. De most még maradjunk kicsit – motyogtam a mellkasába, és éreztem, hogy hangtalan nevetésétől ráng a mellkasa.

Amikor visszaértünk Sebastian éppen a szórakozóhely közepén álló színpadon táncolt hiányos öltözetben, Kimi pedig hatalmas lelkesedéssel videózta. A Raikkönen mellett álló Christian épp magában próbálta megfogalmazni a finn világbajnokhoz intézendő kérdéseit.

– Te Kimi, mondd szerinted Basi örülni fog ennek a videónak? – kérdeztem tőle mellésétálva.

– Nem tudom, de ezt neki is látnia kell – röhögött fel.

– Regi, igaz? – fordult felém Horner. Kérdésére válaszolván bólintottam. – Nem tudod, mit itatott Kimi ezzel a szerencsétlen némettel?

– Csak sejtésem van, mely szerint úgy nagyjából fél üveg házipálinkát, a jobbik fajtából – vigyorodtam el. – Nem kell aggódni, holnap szarul lesz kicsit, de kiheveri.

– Megnyugtattál – sóhajtott szkeptikusan Horner, mire elnevettem magam.

– Akkor segítsen lerángatni onnan, mielőtt még nagyobb idiótát csinál magából.

– Tegeződjünk. – Bólintottam jelezve, hogy értettem. – Megkeresem a másik értelmes finnt, hogy segítsen neked hazaszállítani Sebastiant.

Britta szőke haját szúrtam ki először, aztán a másik szőke fejet, akinek a szájában épp kutakodott. A srácban felismertem a RedBullos pilóták személyi edzőjét. Gondoltam nem leszek ünneprontó, úgyhogy inkább visszaballagtam Christianhoz.

– Tommi épp nagyon elfoglalt. Ha érted mire gondolok… – vetettem jelentőségteljes pillantást az angolra, aki csak vigyorogva bólintott. – Szólok Jaimének.

A kisebbik spanyol, épp a nagyobb mellett állt, és pár szerelő társaságában szórakoztak Sebastian műsorán. Hogy honnan tudtam, hogy szerelők? Lily az első percben felvilágosított, hogy ide a mérnöki stábból egy csapattól öten, ha jönnek. A bulizás a szerelők lételeme. Na, meg a pilótáké.

– Jaime! – szólítottam meg a spanyol srácot, aki egyből felém kapta a fejét. – Christian haza akarja vinni Sebastiant, de erős sejtése van arra, hogy nem adná meg magát könnyen. Hajlandó lennél segíteni abban, hogy ne alázza meg magát még jobban? Mert sejtésem szerint tíz percen belül már nadrág sem lesz rajta, csak valami isten tudja, milyen mesefigurás bokszer. És szeretném megóvni ettől a társadalmat. – A két spanyol meg a körülöttük álló szerelők, csak elvigyorodtak, Jaime pedig bólintott, majd elindultunk Christianhoz. A csapatfőnökök gyöngye váltott pár szót a pilótájával, majd felmentek a színpadon táncoló-énekelő Sebastian mellé. A német nagyon arcoskodott, hogy márpedig ő nem megy sehova, de aztán a nyers erőszak és a létszámfölény győzött, mert sikerült lerángatni a világot jelentő deszkákról. Összeszedtem az inget, amit ideérkezéskor még Sebastian viselt, majd az épp kifelé igyekvő Christian és Jaime kezébe nyomtam, mondván öltöztessék fel, nehogy megfázzon a „Kis Basika”. Pát intettek volna, ha nem kellett volna minden erejükkel lefogniuk Sebastiant, aki azért harcolt, hogy visszamehessen ráadást adni.

– Nagy a kísértés, hogy megismertessem Vettel fejét az öklömmel – morogta Christian, mire felnevettem, ahogy elképzeltem a hétfői címlapokat, hogy „Vettel azért van a RedBullnál, mert Horner testi erőszakkal fenyegeti”.

– Azért ezzel csak óvatosan. A sajtó mindenhol ott van – kacsintottam magamra mutatva, mire Jaime felnevetett. Ő vette a poént, Horner annyira nem.

– Lehet, visszanézünk majd – mondta Jaime az óráját nézve. – Bár, fél kettő. Talán mégse. Ez esetben jó éjszakát, majd holnap látjuk egymást. – Itt egy olyan mosoly ült ki az arcára, aminek hatására nem sokon múlt az, hogy cseppfolyós halmazállapotban terüljek végig az óbudai szórakozóhely padlóján.

– Rendben. Holnap négy. Sziasztok – intettem mosolyogva a három redbullos után. Kicsit már én is fáradt voltam, úgyhogy elindultam egy kisebb méretű kirándulásra, hogy előkerítsem Rudit. Egy nagy csapat szerelő között ülve találtam rá, ahogy épp az előtte levő sörét kortyolgatja. Villámgyors mozdulattal ültem le mellé, csaptam a combjára, és vettem ki a kezéből a dobozos sört, majd határozott mozdulattal meghúztam. Az arcom fintorba szaladt, és visszaadtam a focistának az italt.

– Pfuj, miért nem mondtad, hogy alkoholmentes? – néztem rá vádlón. – Egyáltalán miért iszol te alkoholmentes sört? – vontam fel a szemöldököm, mire az egyik RedBull szerelő belekotyogott.

– Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé – vigyorgott büszkén kihúzva magát, ha emlékezetem nem csal, akkor Mike.

– Hejj, de művelt itt valaki – néztem szkeptikusan a szőkére. Az eszem eldobom, ebben a csapatban mindenki szőke? Jó, Christian és Jaime kivételével… Megráztam a fejem, majd Rudira néztem. – Lassan nem megyünk?

– De, mehetünk. Mellesleg azért mentes a sör, hogy legyen, ki hazafurikázza a segged – vigyorgott rám a csatár, miközben vállon bökött. – Köszönjük, aztán let’s go. – Felálltunk az asztaltól, és a szerelőknek pát intve elindultunk előkeríteni Lilyt meg Kimiéket. A színpad előtt álltak még mindig, ezúttal valamelyik ferraris srác táncikált és énekelt a színpadon, és a finn kezében megint ott virított a mobilja.

– Adná az isten, hogy egyszer te kerülsz ilyen helyzetbe – néztem fel rá fejingatva. – Mi megyünk, de nektek további jó szórakozást, és jó éjszakát. Kimi, Nando, holnap négy a pályán. Sziasztok – majd két-két puszival elbúcsúztam Celiától, Lilytől és Nandótól – Kimivel nem voltunk még olyan jóban.

Kicsit sokáig húzódott a búcsúzkodás, így már kettő volt, mikor beültünk a kocsiba, és bekötöttem az övem.

– Hozzád vagy hozzám? – nézett kérdőn rám Rudi.

– Hozzád. Az közelebb van, és mindjárt elalszok – motyogtam az ablak felé fordulva, és csak ekkor döbbentem rá valóban, mennyire fáradt vagyok. Elvackoltam magam az ülésen, és még ott helyben elnyomott az álom.