What would've happened if...?

...ha Regi a Red Bullhoz megy dolgozni és helyszínről figyeli a Belga nagydíjat Jaime sajtósaként.

~Regi szemszög ~

A RedBull boxából néztem a képernyőn, ahogy a felvezető kör után felállnak a rajtrácsra. Bastiané volt a pole, Kimi rajtolt mellőle, mögülük pedig Jaime és Fernando. Kicsit aggasztott a harmadik sorban álló két McLaren Sennával és Jensonnal, de próbáltam nem foglalkozni velük. Sorban kigyulladtak a lámpák, majd egyszerre elaludtak, és mind a huszonnégy autó egyszerre indult el. Fernando beragadt, így el tudott menni mellette a két McLaren is. Senna az első kanyarban rövidet fékezett, és telibe kapta Jaime Red Bullját. A spanyol autója kipörgött, majd a kavicságyban állt meg. Így, kameraképről elnézve a felfüggesztést hazavágta Senna, tehát egyértelmű volt, hogy Jaime nem tudja folytatni a versenyt.

A spanyol kikapta a kormányt és kimászott a kocsiból, és volt egy sejtésem arra, hogy az összes általa ismert spanyol szitokszót elmondja, belevonva a komplett Senna családot – függetlenül attól, hogy Aytront mennyire szerette. A pályabírók lengették a sárga zászlót, hiszen a pálya tele volt leszakadt alkatrészekkel.

Ránéztem a mellettem ülő vezetőszerelőre, Fredre, akinek az arcáról ugyanazt tudtam leolvasni, ami minden bizonnyal az enyémen is ott volt. Hogy hihetetlen, hogy négy év után, ugyanott, ugyanúgy kirakja Senna Jaimét a versenyből.

A kékszemű spanyol nem sokkal később immáron bukósisak nélkül viharzott át a bokszon, és vágtatott be a szobájába, az ajtót hangosan bevágva maga mögött. Kérdőn néztem Fredre.

– Megy és szétveri a szobát – válaszolta nemes egyszerűséggel. Amikor tíz perc után még mindig nem került elő, aggódni kezdtem és felpattantam.

– Megnézem, mit csinál. Tíz perce bent van, ennyi idő alatt pont szét tudta kapni a szobáját.

– Igen, épp annyira, hogy más már ne legyen, és neked essen.

– Nem fog bántani. – Nem tudom, honnan voltam ilyen fene magabiztos, de éreztem, hogy nem bántana.

Kettő halkat koppintottam az ajtón, majd választ nem várva benyitottam. Jaime épp akkor rúgott bele egy hatalmasat egy kis összeszerelhető faasztalba, ami a falhoz csapódva darabokra tört. Végig néztem a pilótán. Az overallt félig már levette, így a felsőtestét csak a tűzálló ruha takarta.

– Jaime… – szólítottam meg, mire felém kapta a fejét. A szemei a dühtől, haragtól és csalódottságtól mély, sötétkék színben virítottak.

– Menj el, Regi! – Inkább volt parancs, mint kérés.

– Nem. – Válaszom határozottan és sziklaszilárdan zengett, és annak jeléül, hogy nem megyek sehova becsuktam magam mögött az ajtót.

– Menj el! – Megemelte a hangját és közelebb jött.

– Nem, Jaime – A szemébe nézve hagyták el a szavak a szám.

– TŰNJ MÁR EL! – ordított rám.

– Nem – álltam a tekintetét továbbra is. Láttam, hogy lendül a keze és egy pillanatra lecsuktam a szemem. Nem fog megütni. Az ökle néhány szentivel a fejem mellett csapódott a falba, és spanyol szitokszavak áradatát zúdította rám. És bár értettem a nyelvet, mindössze a „makacs, akaratos nőszemélyt” tudtam kivenni belőle.

Megrémültem egy pillanatra, mert rá kellett jönnöm, hogy nem tudom kezelni a dühét. Ekkor eszembe jutott valami. Egy fél lépéssel áthidaltam a kettőnk közti távolságot, és ajkaim az övére tapasztottam. Éreztem, hogy megfeszül az egész teste az idegességtől. Az alsó ajkát finoman megharaptam, majd mikor éreztem, hogy egy kicsit ellazul, elmélyítettem a csókot és kezeim a nyaka köré fontam. Bal keze a derekamra csúszott, a jobbal pedig a falnál támaszkodott. Beletúrtam a hajába és tovább mélyítettem a csókunkat. Úgy éreztem a dühe kezd átalakulni valami mássá. Nem feltétlenül jobb, de kétségkívül kezelhetőbb.

Levegőhiány miatt váltunk el egymástól, de néhány másodperc után ismét ajkaimon éreztem az övéit. Nem finomkodott, de ugyanakkor durva sem volt, csak… szenvedélyes. Mindemellett be kellett látnom, hogy még így is, hogy tele van agresszióval, iszonyat jól csókol. Az újbóli levegővételnél a kezeimet a mellkasára csúsztattam, és próbáltam eltolni magamtól, ami elég nehéz feladatnak bizonyult, tekintve, hogy minimum háromszor erősebb nálam.

– Jaime… Ennek nem aktuális sem a helye, sem az ideje. – A hangom kicsit elfúlóra sikeredett, de örültem, hogy végig tudtam mondani, amit akartam. Nagy levegőt vett és aprót bólintott. Mikor lehúzta mellőlem a kezét, akkor vettem csak észre, hogy a falba öklözéstől a keze nagy része vérzik. – Mutasd a kezed! – szóltam rá, de mint aki meg se hallja. Utána léptem, és a kezembe fogtam az övét. A legalsó ujjperceinek a tövénél csúnyán fel volt repedve a bőre. Gondolom fájhatott is neki, mert ahogy hozzáértem kicsit megrándult.

– Hagyd! – próbálta kirántani a kezemből, de nem engedtem.

– Kitisztítom, bekötöm, és utána azt csinálsz, amit akarsz. – bólintott, én meg picit megkönnyebbültem. Képes ő a kompromisszumra, ha akar.

Miközben Betadine-nal tisztítottam a sebet, Jaime beszélni kezdett.

– Ki adott ennek az idiótának licenszet? Ezt az elfékezéses hülyeséget minden második évben eljátssza. Egy kis kanál vízbe meg tudnám fojtani – morgott Jaime, és az az igazság, hogy egyetértettem vele.

– De semmi meggondolatlant nem fogsz tenni, mert téged vesznek elő. Szépen kivárod a verseny végét, felmész a versenybírósághoz, és óvást nyújtasz be ellene.

Sziasztok! Ma két dolgot is kaptok - Timeless times fejezetet, mert azt nagyon rég hoztam már. Ez a kis szösszenet pedig előbb megvolt, mint a történet harmadik fejezete. Nagyjából. Alapvetően, ugye úgy indult a történet, hogy még magam sem tudtam, mi lesz a vége, és felmerült bennem, hogy Jaime lesz a végső befutó. Nos, ez abban az esetben szerves részét képezte volna a történetnek. De mivel másfelé eveztünk, de ez megvolt már, és nem akartam veszni hagyni, ezért feltettem most, remélem függetlenül attól, hogy nem Rudi szeretni fogjátok, mert elkötelezett híve, és nagy rajongója vagyok Jaimének. ;)

Egyébként azért nem az új Bazsis szösszenetet hoztam ma, mert a negyedegyes ébredésem után az egész napom annak jegyében telt, hogy a szobám falát átrendezzem (iszonyatosan nagyon baró lett most, hogy minden poszterem a giganagyságú Barca-címerem körül csoportosul :D) illetve elkezdtem összepakolni, hogy szilveszterre kinézzen valahogy a szobám. Btw, lényeg, hogy most itt van a kis szösszenet, kicsivel lentebb pedig a Timeless times 3. fejezete. Jó olvasást! ;)

puszi, Dorcsy